A társasházak döntő többségére elmondható, hogy átlag "életkoruk" 30-40 év felett van. Belvárosi szintes és középmagas épületek döntő hányada ezt a kort is meghaladja. Ebből kifolyólag is a lakóépületek többségének tűzvédelmi helyzete nem felel meg a jelenleg hatályban lévő jogszabálynak. A tapasztalatunk az, hogy a másik probléma ott jelentkezik, hogy az emberek anyagi helyzete nem engedi meg a közös költségek nem is drasztikus, hanem szükséges emelését sem. Sokszor tapasztaltuk már, hogy a lakóközösség is tisztában van vele, hogy fontos dolog a tűzvédelem, de mikor közgyűlésen választani kell, hogy a villámvédelmi rendszer legyen felújítva, felülvizsgálva, vagy pedig a szennyvízelvezető rendszer pincei szakasza legyen kicserélve, hiszen annak csöpögésétől "bűzlik szinte az egész ház", nos ebben az esetben ritkán jön ki győztesként a villámvédelmi rendszer. Az elmúlt időben számos közgyűlésen vettünk részt, sok esetben tűzvédelmi szakemberként, és őszintén szólva ilyen és ehhez hasonló helyzetben mi sem tudtunk érvelni a villámvédelem mellett. Azonban azt tapasztalom, hogy az előrelátó, és következetes Társasházkezelő, Lakásszövetkezeti Elnök a lakóépület éves költségvetésébe betervezi a lakóépület tűzvédelmi kiadásait is, és ha nem is egyszerre, de apró lépésekben sikerül tűzvédelmileg rendbe tennie az általa kezelt lakóépületet.

Mi abban tudunk segíteni, hogy az általunk feltárt hiányosságok alapján felállítunk egy fontossági sorrendet, melynek során alapvetően két dolgot veszünk figyelembe. Egyrészt azt, hogy mely hiányosság mennyibe kerül, és ehhez képest a lakóépület "kasszája" mennyit tud tűzvédelemre fordítani, másrészt azt, hogy az adott hiányosság végett egy esetleges hatósági ellenőrzés során mekkora büntetés várható. Ezeket az adatokat összevetve teszünk javaslatot, hogy a feltárt hiányosságok milyen ütemezés szerint legyenek megszüntetve.

Rendszeresen tapasztaljuk, hogy az ellenőrzést végző hatósági szakember teljesen másként viselkedik azoknál a lakóépületeknél, ahol pozitív irányba történő elmozdulást tapasztal, tehát látja, hogy a hiányosságok a lehetőségekhez képest csökkennek. Ahol azonban ezt nem tapasztalja, ott nagy az esély rá, hogy a pénzbüntetés hamar eléri a kiszabható felső határt.